Veni, vidi, sedi...

...avagy jöttem, láttam, leültem. És igyekszem megtartani a helyem. Utazási tippek következnek, csak tőlem, csak neked, kedves olvasó. Szív küldi szívnek...

Nos, ha felszállsz a buszra, javaslom keress egy egyes helyet. Ez persze kényelmetlen lehet, mert az öledbe kell fognod a táskádat, amit máshol a földre teszel. De legalább nyugtod lesz, míg egy idős néninek, vagy kismamának át nem adod a helyed, mert te ugyebár udvarias fiatalember, kishölgy vagy.

Második opció: foglalj be egy kettes helyet, ülj le a jármű belseje felé eső részre - tehát ami az ablaktól távolabb van - és az ablak melletti ülésre tedd a táskád! Így már tettél egy lépést afelé, hogy ne üljön melléd mindenféle ember.

Harmadik opció: egy négyes helyre ülj be, szintén az aisle seat-re. Táskád szintúgy mehet az ablakhoz. Tedd keresztbe a lábad, vagy legalábbis nyújtsd ki! Ezzel elveszed az emberek kedvét attól, hogy átgázoljanak rajtad.

Így máris három módon nehezítetted meg az utasok dolgát abban, hogy elfoglalják - egyébként teljesen jogosan, de számunkra kényelmetlenségeket okozva - a mellettünk lévő helyet.

Okés, bármelyik verziót is választottad, csukd be a szemed! Aludj, de minimum tégy úgy, mintha aludnál, relaxálj! Néha azt is kell. Egy alvó embert kisebb eséllyel kérnek meg, hogy húzódjon arrébb. Az emberek ugyanis rendesek, vagy ha azok nem is, hát nem szeretnek beszédbe elegyedni idegenekkel.

Ezzel négy okot adtál arra, hogy békén hagyjanak. És íme az ötödik: Hallgass zenét! Kell a felhőtlen kikapcsolódáshoz, és a szem behunyása mellett egy további indok lehet, hogy ne zargassanak.

Kellemes utazást!

 Rég írtam...

... és annyi minden írni valóm volna, hogy inkább bele sem kezdek... Bocsi. Majd ha lesz valami újdonság, beszámolok róla.

Titi-titi-titi-titi... BUMM!
 

- Lecsapom az órám. Öt harminc, kelni kéne. Kettőt pislogok, már 33 van. Kimászom az ágyból kómásan, kimegyek az étkezőbe, benyomom a kenyeret a kenyérpirítóba. Amíg készül a pirítós, berakom a kajadobozom meg a vizem a hűtőből a táskába. Vissza a szobámba. Majdnem, mint Rousseau. Csak ő a természethez akart visszamenni. De akkor már jöhetnék a film-trilógiával is - Vissza a jövőbe.

Felaggatom magamra a tegnap este - fél órás procedúra alatt kiválogatott, majd - kikészített ruháimat. Esetleg időjárástól függően átvariálom. Szisszenés a konyhából - kész a pirítós.

Kigaloppozok, Cirót megsimizem. Forró tea a termoszból, kenyér margarinnal megken, benyom, megrág, lenyel. Indulás a fürdőbe. Emberi külsőt varázsolok a pofámra, aztán fogmosás.

Hajamat belövöm a - két - előszobai tükörben, cipő, sál, kabát, táska, kulcs. Ajtónyit, ajtó zár, kulcs elrak. Elindulok lefele a lépcsőházban, megnézem az órámat - „Fene, már ennyi idő van - talán még elérem a 6:03-as buszt... Áh, úgyis késik.”

3 perc elteltével a megállóban vagyok. Busz sehol, még egy jó 5 percig.

Busz beáll, felszállok legelöl, busz továbbmegy, szép komótosan - hova is sietne, hisz csak az utasai 98 százaléka szeretne időben odaérni a munkahelyére/iskolájába/szélsőséges esetben haza, mielőtt a szülők felébrednek.

15 percig unott pofával állok legelöl, közben figyelem a sofőr minden mozdulatát - ahogy gázt ad, ahogy benyomja a kézifék-gombot, ahogy kinyitja az ajtókat, berregtet, bezárja őket és indul tovább. Meg azt is, ahogy minden szembejövő sofőrnek integet. Azért jó legelől állni, mert majd' 180 fokos kilátást biztosít. Egészen addig, amíg be nem nyomul elém a sok felszálló utas...

Végül a busz begördül Határ útra, leszállok, átmegyek a lehető legszabálytalanabb - de egyben leggyorsabb módon az úton.

Le a lépcsőn, végig az aluljárón, bérlet felmutat. Konstatálom, hogy itt melegebb van, az ellenőröknél. Aztán látom ám, hogy külön kis konvektorjuk van. Rohadjanak meg... Lépcső fel, lépcső le, metró leghátsó kocsijánál megállok. Nem jön. Aztán mégis. Elsőként voltam ott, de néhány idős mamika feljogosítva érzi magát, hogy betolakodjon elém, és elfoglalja azt a néhány ülőhelyet, amit még a többi - szintén furakodó köcsögök el nem foglaltak.

Így hát állok. Békésen, a kocsi leghátuljában, röpke félórán át. „Újpest, városkapu.” - ez nekem szólt, leszállás. Felséta a lépcsőn, koldus mellett el, leséta a lépcsőn, miközben egy egész stadionnyi szembejövő ember próbál ebben megakadályozni.

Végig a peronok mentén, buszra felszáll, bérlet felmutat, szabad helyre leül, alszik. Jó kutya!

Szentendrén felébredek, sok a felszálló, a busz negyed órát áll, közben alszom, de fel-felébredek. Aztán végre visszajön a sofőr, felszáll a maradék ember, indulás fel az emelkedőn! Római kőtár, Bükkös patak, Izbégi elágazó! Kicsit nyomottan, 40 percnyi - még ha megszakításokkal teli volt is - alvás után.

Autók között pofátlanul átlavírozok - megtehetem, én vagyok a gyalogos, ő meg csak nem akar elütni, hisz az szabálytalan volna. Séta a suliig, be a kapun, tanároknak köszön, fel a lépcsőn, végig a folyosón, fel a lépcsőn, le a lépcsőn, osztályba benyit, „Jó reggelt!” táska lerak. És Krisszel elkezdünk beszélgetni...

Békésen várok,

... míg Eszti befejezi a saját leckéjét, és utána elmagyarázza nekem az enyémet... Ugyanis Jugo Szláv atya 3 példát adott fel házinak, amiből csak egy ment magamtól. Szint...

Aztán kijöhetne már a DW évad 11-es részének a magyar felirata, mert akkor várakozás alatt megnézhetném a dokit. De persze nem jön ki, így a várakozás alatt - jobb híján - várakozom. Várakozás a várakozásban - Dominic Cobb ezen tuti beszarna.

Az az érdekes, hogy most nem írok semmiről és mégis írok valamiről. Paradoxon. Dox valószínűleg egy település, és amikor valami rendellenes vagy nemkívánatos dolog történt ott, akkor bemondták a hírekben, hogy "Para Doxon"... aztán átment a köztudatba. Mint a Leiterjakab.

Az imént linkelt szócikk nagyon tanulságos, alapműveltséghez lesztek szívesek elolvasni.

Wikipédiáról jut eszembe: utóbbi időben újra megszálltam a Tudakozót és csak úgy ontom a válaszokat. Tök rendi vagyok, hogy erre is juttatok időt a Bővebbenezés, sorozatnézés, tanulás mellett. Rendi, mint a gyűlés meg az alkotmány.

Jávor Karcsi feljött facebookra éjnek idején. Inkább aludna, hisz holnap vele lesz óránk. Lesz magyaróránk is Hildebrand királlyal, amin beszélgetni fogunk. Elég orális lesz. Mint egy orális keksz.

Aztán angol, hittan Győző atyával, aki női lakk-saruban jár. Valszeg abból indul ki, hogy Jézusnak sem volt nője, akkor biztos pasija volt. Threesome-ban nyomták az Atya, a Fiú, meg a Szentlélek.

Lesz még fizikánk, no meg persze a matek. Ma te, ma én, ma ti, ka.

Asszem felhagyok ezzel az őrültködéssel. És várok tovább türelmesen. Vagy erődök? Kastélyok? Inkább szimplán csak várok...