Ahogy megírtam az előző bejegyzést...
...felrémlett bennem, hogy vajon miért mondjuk "tanárok"nak a "tanár" szót többesszámban, holott a "madár" többesszáma "madarak". Miért nem inkább tanarak, vagy madárok? Nem szeretem a következetlenséget...
Meg aztán Jocóról eszembe jutott a sulimenza... A menza olyan, mint a Vatikán. No nem azért, mert szent és sérthetetlen, áh... Sokkal inkább, mert egy kis országra emlékeztet, a maga kiskirályával, aki - mondanom sem kell - Jocó.
Jocót azért fizetik, hogyha elromlik valami, egy év múlva se csinálja meg.
A suli ebédlőjében mint valami őrmester rendületlenül hajtogatja, hogy „előre, előre!”, miközben hátul még 4-5 asztal teljesen szabad. Na mindegy, hadd élvezze ezt a minimális hatalmát.
Ő a menza boldog tulajdonosa, aki egy hordónyi esővízből, egypár vegeta-kockából és egy maréknyi tésztából elkészíti a szentantal napi kaja adagját. (Jézus kenyérszaporítása ehhez képest semmi...)
Mindemellett ő a suli kajáltatási rendszerének kidolgozója, amit még a tanárok sem mind láwolnak. De hát ez Jocó reszortja, és akármilyen ócska is, nem szólunk, mert úgysem szólhatunk bele.
Na, au revoir!
