Zoli nem örül...

... ugyanis folyton-folyvást generálódnak a konfliktusok Nórival, úgy, hogy igazából nem csinál semmi rosszat. Csak önmagam. Ugyanúgy, ahogy hónapokkal ezelőtt is önmaga volt, és avval még Nórinak sem volt baja. Na mindegy.

Csak Zoli kurvára nem szereti az ilyet, az ilyen megoldhatatlan és értelmetlen nézeteltéréseket. Gondolom más sem, csak másoknak felhőtlen az élete, semmi gondja nincs. Mert nem zárkózott, minden-fóbiás (tömeg-, tériszony, emberektől és spontaneitástól rettegő), nem életrevaló, és leginkább magát sajnáltató emberek. Na mindegy.

Ki kéne ebből nőni, tenni kéne valamit. Különben tíz-húsz év múlva is ezt a kibaszott blogot fogom írni a szobám magányában ahelyett, hogy emberekkel taliznék, haverkodnék, és normális emberként élném az életemet. Na mindegy.

GRÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ!